A magyar-lengyel barátság ünnepe

A közös szabadságért

Október 23. alkalmából az Eötvös Kollégium Baráti Köre, a Mika Sándor Egyesület és a Wacław Felczak Alapítvány közösen emlékezett a két nép barátságára és a történelemben összefonódó magyar és lengyel szabadságküzdelmekre.

A hónap három szimbolikus alkalommal is emlékeztet a magyar és lengyel szabadság eszméjére: október 23., a magyar nemzeti ünnep szimbolikusan köti össze az orosz uralommal szembeni magyar és lengyel szabadsághősöket, idén különös apropót adott ennek, hogy az 1956-os forradalom évfordulója egybeesett Wacław Felczak halálának 25. évfordulójával is. Wacław Felczak történészprofesszor diákként az Eötvös Collegium lakója volt, a háború alatt a lengyel földalatti ellenállás tagjaként küzdött a kommunista hatalom ellen, bebörtönözték, majd kiszabadulva történészként tevékenykedett és tért vissza fiatalsága budapesti helyszínére is. A szabadságküzdelem és az orosz befolyás elleni harc egyúttal lehetőséget adott fölidézni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lengyel hősének, Mieczysław Woroniecki ezredesnek alakját is, aki idolként élt a magyar bölcsész ifjúság emlékezetében az 1956-os események idején is.

*

Megemlékezésünk október 18-án délután a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben kezdődött, ahol szűk körben, Kovács István költő és polonista, akadémikus (MMA) beszédével és Gy. Szabó András előadóművész tagtársaink szavalatával fölidéztük Woroniecki ezredes életútját és vértanúságát. Az emlékműnél a Wacław Felczak Alapítvány, az Eötvös Kollégium Baráti Köre és a Mika Sándor Egyesület is koszorúzott.

*

Programunk második felére az Eötvös Collegiumban, az 1956-os hősi halottaknak Szijártó István igazgató által állított emlékkövénél került sor. Bevezető gondolataiban ifj. Arató György történész tagtársunk arra emlékeztette a jelenlévőket: nem először gyűlünk össze a magyar szabadság megünneplésére az Eötvös Collegium kerítésénél, Brusznyai Árpád, a forradalmi szerepvállalásáért kivégzett veszprémi tanár és Ravasz István, a salgótarjáni sortűzben meghalt elsőéves collegista bölcsészhallgató is az 1956-os forradalom áldozata. Hangsúlyozta: október nem csak a magyar szabadság hónapja, hanem a magyar-lengyel barátság jelképe is, hiszen októberi évfordulóink ezen a helyen szimbolikusan is összekötik a két népet.

Házigazdai köszöntőjében Hóvári János történész, az Eötvös Kollégium Baráti Körének elnöke arra emlékeztetett, a magyar és a lengyel népet összeköti a nemzetféltés, a nemzet értékeihez, büszkeségéhez és tartásához való ragaszkodásunk élménye is. Mint fogalmazott, ennek alapjait ki-ki gyermekkorából, neveltetésétől fogva hordozza, hogy aztán gimnazistaként – kiváló példaképekkel, tanárokkal, mint a Kaposváron tanító Szijártó István, későbbi igazgató – megerősítse, végül az Eötvös Collegium tagjaként tudományos pályára lépve megértse és tudatossá tegye. „Történelmünk a tartásról és a büszkeségről szól” – hangsúlyozta.

*

Jerzy Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, egykor maga is az Eötvös Collegium lakója, ünnepi beszédében arra emlékeztetett: a magyar ’56 közvetlen előzménye a lengyelek júniusi, poznańi szabadságküzdelme volt. A felkelést leverték, közel százan vesztették életüket, több százan megsebesültek, ám a poznańi munkások áldozata nem volt hiábavaló, reményt adott a szovjet tábor többi országának és népének is. Hozzátette azt is: a magyar forradalom hasonlóan járt. „A szabadság fája, amely az 1956. őszi véres, magyar földbe ültetett magból nőtt ki, 1989 őszén meghozta első gyümölcsét.” A világ számos pontján írt napló és visszaemlékezés tanúskodik a magyar október iránti érdeklődésről, ám sehol a világon nem maradt annyi írásos nyoma, mint Lengyelországban. „A lengyelek többsége nagy traumaként élte meg a magyar forradalom leverését, hiszen a magyar testvérek forradalmi örömeit és drámáit sajátjának tekintette. Amikor elkezdett vérezni a forradalom, a lengyelek nem sajnálták vérüket adni a magyar forradalomért: nyolcszáz liter vért, négyszáztizenöt liter vérplazmát, tizenhat tonna szintetikus vérkészítményt, nyolc tonna sebkötöző anyagot, több ezer kilogramm élelmiszert gyűjtöttek össze. Mindezt spontán, szívből jövő adományként érkezett attól a nemzettől, amely maga is nyomorúságban élt.” Ünnepi beszédét Jerzy Snopek a lengyel költő, Julian Przyboś versének kezdő soraival zárta:

„Vért adunk a sebesült magyaroknak,
átömlesztjük egyik népből a másikba,
a vörös szín zászlóról zászlóra folyik,
a vér hatalmát ömlesztjük át.”

*

Az ifjúság, az Eötvös Kollégium Baráti Köre és a Mika Sándor Egyesület nevében Sz. Kovács Dóra történész, doktori hallgató mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy mind Woroniecki, mind Felczak, mind pedig Brusznyai Árpád és Ravasz István nagyon fiatal volt, amikor úgy döntött: nem sajnálja életét a szabadságért. Beszédében rámutatott arra, hogy jellegzetesen közép-európai szabadságkultusz köti össze évszázadok óta a lengyel és magyar nemzetet, hiszen „közös annak tapasztalata, hogy politikailag, katonailag erősebb hatalmak által vagyunk körülvéve és gyakran elnyomva, de közösek a szabadság katartikus pillanatai is”. A szabadságért pedig a legrosszabb esélyekkel is képesek voltak harcba szállni a történelem folyamán „lengyel és magyar fiatalok, éppen olyan korúak, vagy még fiatalabbak, mint akiknek nevében most beszélek”. „Hiszünk benne, hogy a szabadság nem luxuscikk, hanem számunkra, közép-európaiak, lengyelek és magyarok számára, fiatalok és egyetemisták számára az emberhez méltó élet minimuma. A szabadság – legyen az egyéni szabadság vagy kulturális önazonosság, közösségi-nemzeti szabadság vagy politikai cselekvőképesség – a szabadság, mint egyetemes érték, szinte kultikus tisztelete az az összefogó erő, amely Woronieckit, Felczakot, az 56-os egyetemistákat és utódaikat éltette. Hisszük, hogy az egyetemes szabadság olyan érték, amelyért most ugyanúgy érdemes küzdenünk. Brusznyai és Ravasz sorsa pedig jól példázza, hogy a szovjet megszállók egyszerre gyakoroltak agresszív és gyáva nagyhatalmi politikát, amelynek legnagyobb ellensége mindig a szabadon szolgáló szellem volt.”

*

Brusznyai Árpád és Ravasz István emlékhelyének megkoszorúzását követően a Collegiumban elhelyezett Felczak emléktáblához vonultunk, ahol Karol Biernacki, a Wacław Felczak Alapítvány elnöke, a rendezvény támogatója beszédében arra emlékeztetett: Felczak professzor „tiszta, transzparens és gerinces világa példamutató volt a világégés idején, egyik megszálló hatalom sem gyűrte maga alá, elveihez hű maradt, miközben képes volt felül emelkedni sérelmein és nem veszítette el hitét az emberekben”. Az alapítvány névadójának alakját fölidézve elmondta, Wacław Felczakot humora sosem hagyta cserben, egy anekdota szerint azt mondta: „egy olyan országban élünk, akol minden magára adó lengyel előbb utóbb börtönbe kerül. Én már egyszer ültem, kedves barátaim most rajtatok a sor”. Karol Biernacki beszédében azt is kiemelte, a mi kötelességünk Wacław Felczak hősiességét mérceként állítani az ifjúság elé.

A megemlékezések után az Eötvös Kollégium Baráti Körének tagjai hozták közelebb Felczak alakját és a magyar-lengyel barátság huszadik századi eseményeit a jelenlévőkhöz. Kovács István személyes élményeit idézte föl Wacław Felczakról. Elmesélte, hogy lengyel szakos hallgatóként milyen benyomást tett rá a történészprofesszor alakja, és hogy milyen lebilincselően izgalmas, hősi életútba nyerhetett betekintést, amikor mestere beavatta őt élettörténetébe. A személyes élményeket Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész tudományos előadása helyezte általános kontextusba, majd Gereben Ferenc szociológus idézte föl emlékeit.

A hivatalos program végén a jelenlévők megkoszorúzták Wacław Felczak emléktábláját, valamint felhangzott a két nép nemzeti himnusza.

Az estet kötetlen beszélgetés, és a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával megvalósult állófogadás zárta.

A programokat a Mika Sándor Egyesület tagjai készítették elő.

 

Kapcsolódó tartalom:

Jerzy Snopek beszéde teljes terjedelmében elolvasható a Magyar Hírlap 2018. október 24-i számában, valamint online felületén:
http://magyarhirlap.hu/cikk/131810/Az_atomlesztett_ver_orok_hatalma

Karol Biernacki beszéde teljes terjedelmében elolvasható itt:
http://www.ecbaratikor.hu/wp-content/uploads/2018/10/Biernacki_WFA-besz%C3%A9d-2018.-okt%C3%B3ber-18..pdf

További fényképek elérhetők itt:
http://www.ecbaratikor.hu/fenykepalbum-a-magyar-lengyel-baratsag-unnepe/

Interjú a lengyel-magyar kapcsolatokról a Baráti Kör galíciai kirándulása apropóján Hóvári Jánossal a Magyar Hírlapban:
 http://magyarhirlap.hu/cikk/131216/Kozos_mult_es_kozos_jovo

A Mika Sándor Egyesület honlapja: www.mikaegylet.hu 

Az Eötvös Kollégium Baráti Körének Facebook-oldala:
https://www.facebook.com/ecbaratikor

 

Képek: Bojtos Anita, Pál Zoltán, Simonkay Márton (c)

 

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.